Salza: Gußwerktől Wildalpenig (A) – 2020.08.16-17

A nagybetűs SALZA – egy igazi élményevezés Stájerországban: Gußwerktől Wildalpenig – augusztus 16-17.

A Salza nagyon előkelő helyen szerepelt a bakancslistámon, noha anno Lazy barátommal 2011-ben voltunk már túrázni, via ferrátázni a környéken és beneveztünk egy raftos, szervezett túrára a Salza alsó szakaszára. Ezzel két apró “gond” van: az egyik, hogy rég’ volt, a másik pedig az, hogy nem a saját hajómmal voltam, hanem “vittek”…

Ezt a “tarthatatlan helyzetet” orvoslandó a nyári, két hetes alpesi nyaralásunk első három napját Wildalpen környékén szerettük volna tölteni. Ez lehetőséget adott volna, hogy a Salzát Gußwerktől gyakorlatilag az Enns torkolatig végigjárjam. Sajnos azonban Lillu lányom belázasodott, így egy nappal később indultunk a tervezettnél és az itt töltött napok száma is csökkent eggyel. Sebaj, elkezdtem a Salza bejárást: vasárnap délután érkezés után a lányok kitettek Gußwerk alatt. Egy közúti híd alatt találtam remek beszállót.

rohan a folyó…

Első benyomások: rohan a folyó, nagyon szép, de sok víz van benne (nem csoda, voltak esők a napokban). Most is úgy voltam vele, hogy a technikailag könnyebb szakasz remek ráhangolódást kínál a folyóra. Nagyon szépen haladtam és élveztem a tájat, a folyó változatosságát. A Salza egy darabig párhuzamosan fut a 24-es úttal, majd Greith után szépen eltávolodik és “áttör” a Klausgraben nevű szurdokon. Igazi vad természet: gyors sodrású folyó, hatalmas sziklatömbök, kellemes erdei hűvös és illatok! Aki szereti a magányt és a háborítatlan vadont, annak ez a szakasz nagyon fog tetszeni. Teljesen egyedül voltam a folyón.

A Klausgraben-ben

Meg-megálltam, kiszálltam, nézelődtam és mélyen magamba szippantottam az itteni “nehéz” levegőt! Steve (Flusswanderer) Salza videóját biztos megnéztem fél tucatszor és emlékeztem erre a részre, de ma nekem nem olyan volt. Sokkal magasabb volt a vízállás és technikailag is nehezebb, mint a videon. Ennek ellenére most sem lépte át a WW II+-os nehézséget sehol, de azért elég heves rapidok sorakoztak egymás után, nem volt lazsálás tehát .

meg-megálltam, kicsit “jelen lenni”

A lányok addig kicsit körülnéztek Wildalpenben, meggusztálták a kempinget is, felderítették az éttermeket és megcsodálták a Presceny-zárást. Végül Weichselbodennél vártak rám a híd mellett.

Ez első híd Weichelbodennél – csodaszép ki-/beszállóhely

Weichelbodennél két híd van, én az elsőnél kiszálltam a kis kápolnánál. Nagyon idilli kis hely, igazán szemet gyönyörködtető, ráadásul a kulisszák sem hagynak semmi kívánni valót!

Végül egy gyors telefonos egyeztetés után rájöttem, hogy a másik hídhoz kell mennem, ahol a Radmerbach beletorkollik a Salzába. Remek kiszálló volt ott is, de úgy döntöttem, hogy lecsorgok még a Prescenyklauséig, mert nagyon kiváncsi voltam a duzzasztóra és a zárásra és mivel a kis Safarival voltam, az átemeléstől sem riadtam vissza különösebben.

Ez remek döntésnek bizonyult, mivel a felduzzasztott Salza, mögötte a hegyvonulattal és a Presceny-zárás gyönyörű fa épületeivel pazar látványt nyújtott. Igyekeztem jól megnézni, “vésődjön csak bele a retinámba” ez a kép

Ezt sokáig el tudnám nézni…

A Prescenyklause

Átemelés után, az alagúton áthaladva van egy jó parkoló, ott vártak végül rám a lányok. Jó kis Salza bemutatkozás volt ez a kb. 22 kilométer. A folyó felső szakaszát ezzel leeveztem, jóval gyorsabban, mint gondoltam volna. Izgatottam vártam a másnapi folytatást…

A mai program végül a wildalpeni Grabner étterem teraszán folytatódott, remek helyi ételek elfogyasztásával, majd felvertük a sátrunkat a kempingben, ami szerencsére kb. 30%-os kihasználtság mellett működött ma vasárnap este lévén. A korábbi félelmeim a részeg cseh kajokosok hangoskodása miatt teljesen alaptalannak bizonyultak, végtelenül nyugodt éjjelünk volt, egyedül a Salza egyik legnagyobb zúgójának csobogása hallatszott (“Campingwalze”, melytől sátrunk kb. 20-30 méterre állt.

A “Campingwalze”

Másnap reggel korán keltem. Megnéztem a hajnali, ködpárás folyót és hamar visszatért belém az élet! Vizslattam a Campingwalzét valamint az afölötti 100 métert és megterveztem a helyes nyomvonalat, noha tudtam, hogy erre csak dél körül lesz majd szükségem, mivel a mai etapot ott kezdem, ahol a tegnapit abbahagytam. Reggeli kávéfőzés és boltba menés (friss pékáruért) után megreggeliztünk és Zsu elröpített a beszállóhelyhez, a Presceny-záráshoz. Látszott, hogy a reggeli pára szépen oszlik és fölötte kellemes napos-felhős égbolt vár, azaz ma is szebb idő lesz, mint amit jósoltak

a Presceny-zárás alulról

A folyó gyönyörű volt és a táj is hozta a formáját. Szerintem ez a szakasz semmivel sem “csúnyább” a tegnapinál. Nyilván a Klausgraben az egy más jelleget adott az előző szaksznak, itt viszont gyönyörű a kilátás a környező hegyekre.

Nekem ez a szakasz ugyanolyan szép…

Technikailag azonban fokozódott a nehézség. A relatív magas vízállás miatt komoly hullámok alakultak ki a zúgóknál, ami folyamatos odafigyelésre kényszerített. Nem sok nyugis szakasz volt, de azért előfordult. Olyankor tudtam kicsit lazítani és fényképezni is. Wildalpenhez közelítve a nehézség szinte konstans WW II volt, egy-egy WW II+-os rövid szakasszal.

Nagyon figyelni kellett, mert a mai vízállás mellett nem látszottak ki a kövek, de ott voltak közvetlenül a víz alatt és sokszor nem sokon múlott, hogy el tudtam manőverezni mellettük. Pontosítanék: volt egy eset, ahogy csúnyán benéztem egy kő mögött egy még nagyobb követ és ráfutottam, mely eredményeként egy pillantig fennakadtam, a következő másodpercben pedig máris fürödni mentem Bosszantó hiba, mert nem a legnehezebb helyzetekben történt… mindenesetre jól esett a Salza kellemes vize (nem volt nagyon hideg, kb. 18 fokra saccoltam). A hosszú neoprén ruhában nem igazán éreztem sem hideget, sem ütést. Csak próbáltam visszakászálódni a hajóba, mert a rapid még bőven nem ért véget, így kb. 10-12 km/h-val csorogtam közben és jöttek a hullámok is. Azért eléggé gyorsan összeszedtem magam, picit félreálltam felszerelést igazítani és nyomtam tovább, mintha mi sem történt volna.

Innentől ha lehet még jobban figyeltem a meglapuló kövekre és áldottam az eszem, hogy mára nem tettem be a szkeget. Nem is volt több ilyen helyzet, pedig Wildalpen előtt azért egyre nagyobb zúgók érekeztek sorban (meg is telt párszor a Safari és ültem benne, mint a fürdőkádban, de 10-20 másodperc után szépen kiürült) majd a kemping előtt közvetlenül jött a szlalom pálya, a mai nap legizgalmasabb száz méterével.

Valahol a Salza középső szakaszán…

Előtte kikötöttem újra megszemlélni, memorizálni mielőtt nekimentem. Nem volt gond, simán lejöttem a kitalált útvonalon. Klassz volt, gyönyörű volt a folyó tiszta vize és szívem szerint mentem volna tovább Palfau felé, de tudtam, hogy ma még van egy kis utazás Annabergig a következő szállásunkig és a csajokat sem szerettem volna megváratni, így kiszálltam. Nem is baj, ez garantálja, hogy biztosan vissza fogok jönni ide a Wildalpen – Enns-torkolat szakaszra. (No, meg itt hagytam két geoládát is – köztük a Hochtort – ami újabb motivációt fog jelenteni).

Elnyeltek a habok 🙂

Összességében – bár ismertem korábbról a Salzát, de most is meggyőzött, hogy ez egy csudaszép folyó és érdemes gyakrabban felkeresni, főleg ha egy kis vadvizezésre vágyik az ember. Ez még pont az a folyó, amit a mi felfújható Gumotex hajóinkkal végig lehet járni. Igaz a nyitott hajók itt szenvedni fognak, mert hamar megtelnek vízzel. Emiatt vagy a spriccdeckes modellek vagy az alul nyitott típusok jöhetnek szóba. A Safari remekül teljesített!